2017-05-29 Kreatív tér

Mikor legutóbb Czeglédiné Budai Katalin bútorfestő műhelyében jártam, Kata említette, hogy április 21-23. között bútorfestő foglalkozást szervez. Festettem már bútorokat (minta helyett ugyan csak stencillel) , de szerettem volna többet is megtudni, pláne a szakma valódi mesterétől! 🙂 Ráadásul volt egy vörös színű komódom, amit épp stílusváltásra ítéltem, a kivitelezéshez azonban elkélt némi profi segítség! 🙂 (A komódos beszámolót itt olvashatjátok.)

Mikor erről Katával egy meleg márciusi napon beszélgettünk, nem sejtettük, hogy április végén több centis hó borítja majd a szépséges bakonyi tájat! 🙂 A hóakadályok ugyan megnehezítették kicsit az utat, de ez sem riaszthatta vissza az elszánt “hobbi bútorfestőket” a kreativitásnak szentelt miniszabitól! 🙂

A festői Bakonynánán volt a foglalkozás, így mire kijutottunk a zajos városi környezetből (jöttek Tokajról, Szegedről, Gödöllőről is), lelkileg is ráhangolódhattunk a csendesebb,belső örömünket tápláló alkotói énünkre.

Családias légkörben zajlott az oktatás, és az első percekben kialakult kötetlen hangulat végig megmaradt. Ahogy Kata fogalmaz, “itt mindig jó emberek jönnek össze” –  és tényleg! 🙂 . Jöttek házaspárok, családanyák és apák, teljesen kezdők és gyakorlottabbak (meg született tehetségek) . Valaki úgy fogalmazott, hogy neki azért kell ez a hobbi, mert így tudja megtartani a belső egyensúlyt. 🙂

Jó emberek, jó helyen! –  de azért én gyanítottam, hogy ez nem véletlen! A jó hangulat nagymértékben múlt Kata barátságos, jóindulatú hozzáállásán, amivel kezelt mindannyiunkat- akár a mintafestésről, akár a vasárnapi paprikáskrumpli főzésről volt szó- , beleadva szívét-lelkét. 🙂

Péntek délután a bútorfestés történetével és az elméleti alapokkal ismerkedtünk. Számos érdekességet megtudtam, például, hogy a tulipános ládák nagyon fontos, több funkciót ellátó bútorok voltak : a 19. századi csángóknál először a menyasszony kelengyéjét gyűjtötték benne, majd szekrényként – még gabonatárolásra is – használták. Az asszony halála után pedig a ládájában is temették el, ezért készült eleve az ő méretére. 🙁

Hasonló érdekesség, hogy a vándorasztalosok kezdetben a templomok mennyezeti kazettáinak festésére érkeztek egy-egy faluba,majd letelepedve a lakossági bútorok, ládák festését is elvállalták. Amilyen jellemző mintákkal dolgoztak, azok alkották később az adott tájegységre jellemző mintakincset. Így születtek a nagyobb bútorfestő központok, és jellegzetes bútoraik, pl. a “komáromi ládák” sötét alapszínnel, az “alföldi”  ládák rózsa mintákkal, vagy a “hartai ládák” kék alapon piros-narancsos mintákkal. A lenti képen egy Kata által festett hartai mintás ládika látható, és egy eredeti – 1800-as évekből való – hartai szekrény a műhelyéből! 🙂 Volt egy bátor résztevevő, aki bevállalta, hogy hartai mintát fest a dobozkájára! 🙂 (Olvass tovább, és meglátod milyen csodás lett!)

Izgalmas téma volt a népi (elsősorban székely) motívumvilág és szimbólumok megismerése is. Megtudtam, hogy nagy kedvencemet, a tulipánt számos formában festették, melyek mind a női életút egyes állomásait jelképezték. A minták nevei is beszédesek 🙂 : pl. “tulibimbó” (hajadon), “fias tulipán” (áldott állapotban lévő nő), “facsart tulipán” (szülő nő). A szív – a szereteten kívül – a férfi szimbóluma is volt, ahogy a szegfű is. Hogy “a férfi (volt) az úr a háznál”, abból is látszott, hogy a szegfű mintát festették legfelülre a bútorokon. 🙂 Egyes szimbólumoknak mágikus erőt is tulajdonítottak, ezért festettek pl. csillagot, kört, vagy keresztet védőjelként a lakás “szent sarok” részében elhelyezett saroktékára. És hogy mit őriztek abban? A legfontosabb értékeiket: a Bibliát, a gyógyszereket és a pálinkát. 🙂

A festékekről szóló rész után lementünk a műhelybe, ahol megkezdődtek az izgatottan várt gyakorlati munkák! 🙂 Katától kaptunk egy (a férje által készített ) fa lapot, és mindenki hozott otthonról is valami kisbútort (sámli, kis szék, láda, fiók, stb.) aminek új külsőt szeretett volna varázsolni. 🙂

A csiszolás, portalanítás után jött az alapozó festés, majd újra csiszolás – a jobb tapadás kedvéért – aztán a fedőfesték. Az egyes rétegek száradását kicsit hajszárítóval felturbóztuk. 🙂

Volt, aki a műhely helyett a friss levegőt választotta, és ott festette le a hozott bútort. Valljuk be, azért jó néha felpillantani a festésből, ha ilyen panorámát lát az ember! 🙂

Amíg a festék száradt, visszamentünk a mintakönyvekhez, hogy ki-ki megtalálja a neki tetsző motívumot. 🙂 A kiválasztott mintát aztán másolópapírral először egy rajzlapra vittük fel, és ott gyakoroltuk a kifestését a Kata segítségével kiválasztott színekkel és ecsetkezelési praktikákkal.

A kicsit hűvös tavaszi napon néha azért feltűnt egy kis jellegzetes tokaji lélekmelegítő, az alkotást segítő célzattal. 🙂

Végül jött a végső fázis,  a “virágozás” . Már a rajzlapon is jó érzés volt látni, ahogy az ősi minták újjászületnek, és a frissen tanult ecsetvonásainktól élővé válnak! 🙂 A lefestett bútordarabunkra azonban még ennél is csodásabb érzés volt alkotni! Azért izgultunk kicsit, a 2 nap alatt megszerzett tudásunk itt már élesben vizsgázott! 🙂

Íme, a  csodás hartai mintás doboz! 🙂 És csak egy kis ízelítő a többi szépségről… (Sajnos nem tudtam végig maradni, így lemaradtam pár remekműről, de próbálok szerezni fotókat utólag. )

Ha kedvet kaptál egy laza, mégis professzionális bútorfestő hétvégéhez rokonlelkek között, ne habozz, még jelentkezhetsz Katánál a 2017. június 2-4-ig tartó bútorfestő foglalkozására! 🙂 Érdeklődni a +36/30 06292-es telefonszámon lehet. Kata munkásságát részletesen a butorfestes.hupont.hu oldalon, vagy a Bútorfestés, festett bútorok készítése, ill. a Tulipános Kata facebook oldalain ismerheted meg. 🙂

Kíváncsi vagy én mit alkottam? 🙂 Az erről szóló bejegyzést a részletes lépésekkel itt találod.

Te el tudnád képzelni lakásodban a díszítőfestést?Milyen bútorokon?