Sokat teszünk azért, hogy megteremtsünk egy otthont. Hogy megszerezzük az ingatlant, berendezzük, és lakberendezési kellékekkel létrehozzunk egy életteret.
És egyszer csak ott lesz, megvalósul. Kézzelfoghatóvá válik mindaz, amit terveztünk, amiért annyit dolgoztunk, amibe annyi időt, pénzt és energiát fektettünk. Beköltözünk, és elkezdjük használni a tárgyakat, nézegetjük a szép dekorációkat….ÉS? És mit érzünk?
Van az a mondás, hogy minden csoda 3 napig tart. Na jó, tudjuk, hogy igazából kicsit tovább, brit tudósok 🙂 szerint kb. 2 hétig tudunk örülni az újonnan megszerzett tárgyaknak. Utána megszokjuk, természetes lesz, az újdonság varázsa tovaszáll…
Így járhatunk a gondosan – akár lakberendezővel együtt – 😉megtervezett tip-top lakásunkkal is.☹️ Mióta ebben a csodás szakmában dolgozom, számtalan olyan lakásba hívtak átrendezésre, felújításra, ahol igazából nem a térrel, vagy a bútorokkal volt a probléma. Azok külön-külön jó adottságúak, szépek voltak, de együtt valahogy üres és diszharmonikus összképet alkottak. Hiányzott valami, amitől összeáll, amitől életteli lesz, ahogy a tulajdonosok arcán is látszott a bizonytalanság, hogy valamiért nem szeretik, nem érzik otthon magukat benne. ☹️
És ekkor – immár utólag – jön a közös munka legfontosabb, és általam legjobban szeretett része🙂 : felderíteni, hogy lakója milyen otthonra vágyik igazán! Beszélgetés, emlékek, inspirációk, vágyak.…melyek nagy része egy belső munka, hiszen segítő kérdések, fotók alapján benne kell, hogy megjelenjenek azok a képek és érzések, melyeket szeretne viszontlátni mindennapjaiban.
Mert bizony, ha magunkat kispóroljuk az otthonteremtésből, ha nem adjuk bele a szívünket-lelkünket, csak próbáljuk lemásolni a menő magazin-lakásokat, vagy hazavinni a komplett Ikeát, akkor mindig kicsit idegenként fogunk mozogni a legújabb, csili-vili lakásban is.
Ha valódi, Igazi Otthonban szeretnénk élni, akkor már az első perctől bele kell vinni mélyebb vágyainkat is a tervezésbe! És később is figyelni arra, hogy ha megváltoznak gondolataink, érzésvilágunk, élethelyzeteink, akkor ezt az életterünk is lekövesse. (pl. egy válás után nem érzi jól magát az ember a korábbi párjával közös igényeik alapján berendezett lakásban sem…)
A valódi otthonteremtés egy elmélyülést kívánó, önismereti munka. Akár építkezünk, akár a meglévő lakást újítjuk fel, az mindig lehetőség hogy szebbé, jobbá tegyük életünket- és azért is csináljuk. Ténylegesen azonban akkor lesz ott szebb az életünk, ha tisztában vagyunk igényeinkkel és belső vágyainkkal. Tudnunk kell, milyen környezetet, hangulatot szeretünk, mik a színpreferenciáink, milyen stílusú bútorok között érezzük jól magunkat, és mik azok a színek, kiegészítők, stb. amiktől futkos a hátunkon a hideg…
Van ugyan számos szabály, sok-sok skatulya, ahova bele tudja magát passzírozni az ember, ha gyorsan kell választ adni a festőnek, burkolónak, építési vállalkozónak stb. Ilyen ad hoc döntésekkel azonban a végeredményen sokkal inkább az időhiány, és a mesteremberek ízlése fog érződni, mint a saját elképzeléseink.
Néha megkérdezik tőlem, hogy szerintem milyen a “jó otthon, a szép lakás”. Erre azt szoktam mondani, hogy mindenkinek más és más. Sokfélék vagyunk, az öltözködésünk, életmódunk, családi helyzetünk is különböző, így miért pont az Otthonra létezne tuti recept, kompakt megoldás?🙂
Az Igazi Otthonérzésért meg kell dolgozni. Időt szánni a vágyak feltárására, ötleteket gyűjteni, álmodozni és kideríteni saját preferenciáinkat, a bennünk élő érzéseket….(pl. kanapé-kérdés: hogy milyen és mekkora legyen, ahhoz tisztázni kell, hogy mit szeretnék látni a kanapén ülve, milyen formájú tetszik jobban, 5-en hogy férnénk jól el rajta, összekuckózni szeretnék-e a családdal a nappaliban vagy legyen egy külön fotelem, olyan jó volt a tengerparti nyaralás, azt a könnyedséget szeretném érezni, amit ott a világos bútorok között, pedig sosem gondoltam, hogy jó lehet egy fehér bútor, stb.)
És ha elég mélyre ásunk a lelkünkben, eljutunk egy mélyebb önismereti szintre, ami mindezeken is túlmutat. A 2020-as év, a vírushelyzet és karantén tanulsága szerintem sokunkat késztetett arra, hogy mélyebb önvizsgálatot tartsunk, mint valaha. Az otthonaink nem csupán a praktikum és kényelem, hanem az érzések szempontjából is vizsgáztak. Megtapasztaltuk, mit jelent, amikor bezártságban élünk, hogy működik életterünk, hol, kivel és hogyan élünk, mennyire vagyunk önmagunk, és mennyire tudtuk kifejezni valódi belső szándékainkat a választásaink során?
Mert a valódi Otthon, melyre igazán vágyunk, a szívünkben élő kép, önmagunk teljességéről. Egy olyan tér, ahol önmagunk elfogadását élhetjük meghitten, közösségben szeretetteinkkel. Nem helytől és külső körülményektől függ, hanem attól, hogy felismerjük és megéljük legbelső lényegünket.
Csak innen kiindulva, önmagunk szeretete és elfogadása, jelenléte által juthatunk el oda, ahova igazán vágyunk, ahol igazán jól és teljesnek érezzük magunkat. Mert az otthon, mi magunk vagyunk. 🙂