“Tulipános” Kata, azaz Czeglédiné Budai Katalin műhelyében tett látogatásomról itt, 2017. áprilisi bútorfestő tanfolyamáról itt írtam. Ebben a bejegyzésben bemutatom, mit alkottam jómagam, természetesen Kata hathatós segítségével. 🙂
Volt egyszer, hol nem volt egy “vörösbarna” színű komód az Ikeában, amibe részben a természetes fa anyaga miatt, – részben pont a színe miatt – első látásra beleszerettem. Ez kb. 5 éve volt, akkoriban árultak ilyet kék színben is. Magdi barátnőmnél láttam először a kéket, (6 fiókos verzióban) ami szintén csodás, így kis vívódás után döntöttem a vörös mellett, ami akkori (kicsit mediterrán, kicsit country) lakásstílusomhoz jobban passzolt 🙂 Most néztem egyébként, hogy ebben a színben már csak 8 fiókosat lehet kapni. A 3 fiókos csak sárga, fehér, és fekete-barna színben elérhető, amit mondjuk szintén szépen át lehet festeni 🙂
Nagyon szerettem azóta is ezt a kis bútort, úgy telepakoltam a fiókokat, hogy a vékony kis farostlemez aljakat többször is meg kellett erősíteni (ez az egyetlen hátránya egyébként szerintem). Rengeteg holmit elnyelt, és élénk színével mindig ő volt a lakás (nappali) fókuszpontja. Költöztettem, áthelyeztem, mindig az aktuális hangulatnak – alkalomnak megfelelően dekoráltam a tetejét. Később, amikor megérintett a francia vidéki stílus és a provance-i lakberendezés, a sötét fém gombokat lecseréltem fehér porcelánra. Majd kékes zöld nagyobb pöttyös bútorfogantyút tettem rá, amire néha akasztgattam ezt-azt. Szóval sokféle arculata volt már, mert az eredeti megjelenését kicsit mindig szimplának, valahogy nagyon szögletesnek éreztem :).
Különösen a karácsonyi dekorációkhoz passzolt jól a színe :).
A közelmúltig jól megvoltunk ezekkel a kis változtatásokkal – de mivel imádok bútort festeni 🙂 – egy ideje kacérkodtam a gondolattal, hogy lefestem fehérre. Mióta vintage-fehér- pasztell színek letisztultságában érzem magam legjobban, kezdtem már soknak érezni ezt az erőteljes rozsdavörös egységet. Magdi barátnőm szerint meg fogom bánni, ha elveszem ezt a karakterét. (Ez eddig még nem történt meg :)) Egyébként nem teljes fehérre gondoltam, hanem valami szolid minta formájában szerettem volna rá szép, természetes hatású színeket is. Vízszintes, füzérszerű motívum volt az elképzelésem, amit szerettem volna kézzel megfesteni, de bevallom, kicsit féltem egyedül belevágni ebbe a projektbe. Eddig csak stencilezést próbáltam, ami nagyon bejött, de a komódra (mint fókuszpont) valami egyedibbet szerettem volna varázsolni.
Épp ekkor jött szembe velem Kata bútorfestő tanfolyama :), aminek már a címe is nagyon tetszett: “Alapozástól a virágozásig”.
Ígyhát azon a havas áprilisi hétvégén kiszórtam mindent a legfelső fiókból, hónom alá kaptam, begyömöszöltem a kocsiba, és már vittem is Bakonynánára az újjászületésének helyszínére :)!
A tanfolyamon kapott részletes elméleti alapok után megkezdtük a felület előkészítését csiszolással, majd jöhetett a vizes bázisú alapozó festék. Utána újra csiszolás, majd 3 réteg is kellett a krémfehér zománcfestékből, hogy befedje az Ikea által oly precízen ráfestett vörösbarna színt. Hogy gyorsabban száradjon a festék, még hajszárítót is bevetettünk 🙂
Ja, és fontos kellék a festékeken, ecseteken kívül a bútorfestő kötény is, nekem csak ez a tyúkmintás konyhai kötény akadt gyorsan a kezembe indulás előtt 🙂
Az alapozás után jöhetett az igazi kreativitás, a minta megtervezése és megfestése. Kata számos mintakönyvet és füzetkét hozott, hogy mindenki megtalálja a megfelelő mintát kis bútorához. Ha pedig nem egy az egyben szerettünk volna lemásolni egy adott népi mintát, segített, hogy a népi mintakincs alapján, annak szellemiségét és szerkesztési szabályait megőrizve valami újat, személyeset alkothassunk. Én az utóbbi csoportba tartoztam 🙂 A magyar népi hagyományok talaján egy viszonylag modern, egyedi mintát szerettem volna, ami beleillik a vintage nappaliba, és fehér alapon finom, különleges színfoltot képez. Kata egyből értette, mire gondolok, és sokat segített a konkrét minta megtervezésében is, így született meg egy virágfüzér, tulipánokkal (női jelkép), bordós- barnászöld levelekkel és középen egy szegfűmintával (férfi jelkép) 🙂
Először Kata felvázolta másolópapírra a minta főbb vonalait (jobb felső kép), majd én próbálkoztam kicsit virágosítani (jobb alsó kép), aztán visszavettünk a levelek javára a virágokból, és megszületett a végleges minta (bal oldali nagy kép).
Már csak a színeket kellett kiválasztani, és Kata pár ecsetvonással rajzlapon felvázolta, hogy milyen színeket ajánlana az elképzelésekhez 🙂 .Csodás kis festmény lett, nemdebár?
A kész mintaterv után jöhetett a minta felvitele: a másolópapíron puha ceruzával átrajzolva, majd a papírt megfordítva és másik oldalán megismételve átnyomódtak a vonalak a festett felületre. Végül jött a “virágozás”, a minta színekkel való festése, ami a legjobb játék az egészben!Imádtam, ahogy a zöld és bordó növényrészeken egy kis kávébarna és fehér színnel olyan egybeolvadóvá, mégis élővé vált a kompozíció 🙂
Igaz, még csak egy fiók van kész, de nagyon szeretem,mindig megsimogatom, ha elmegyek mellette :). A többi kettőt legkésőbb a júniusi tanfolyamon befejezem! Ha titeket is érdekel a bútorfestés, bútorfelújítás még jelentkezhettek Kata 2017. június 2-4-ig tartó foglalkozására, érdeklődni a butorfestes@gmail.com címen tudtok.